Ha nehéz egyedül, vagy társaságban lenned, ha úgy érzed, eltévedtél, megakadtál a munkádban, a kapcsolataidban, vagy az életed vezetésében, és nem tudod, hogyan menj tovább, megkereshetsz. Azt ígérem, hogy amíg együtt vagyunk, én Rád figyelek, igyekszem valóban találkozni Veled, vendégül látni egy olyan térben, ahol szabadon beszélgethetünk arról, amiről Te szeretnél, ami Neked fontos, itt és most.
Őszinte, spontán jelenlétet kínálok, módszerek, techinkák, diagnózis alkalmazása nélkül. Szolgáltatásom nem pszichoterápia, nem pszichológiai tanácsadás. Amit felajánlok, az egy valódi, tisztelettel teli, közvetlen emberi kapcsolat, amelyben egy felelős másikként tekintek Rád és aszerint is bánok Veled. Ha segítő beszélgetésre jössz hozzám, akkor etikai és mikropolitikai konzultációt veszel. Az etika arról szól, hogy hogy bánunk egymással, a mikropolitika pedig arról, hogy hogy szerezzünk elég személyes hatalmat a saját életünk felett. A konzultáción interperszonális fenomenológiát gyakorolunk, azaz megpróbáljuk helyesen és pontosan leírni, ami van, mások és köztünk, illetve közöttünk.
Abban hiszek, hogy senki nem szenved, akit nem bántottak, vagy aki nem bánt másokat, és abban, hogy a nyelvhasználatunk közelebb vihet a valósághoz, vagy eltávolíthat minket attól, így kritikus kérdés, hogy használjuk a szavakat. Az életben a problémák legtöbbször nem valakiben, hanem valakik között vannak, így az egyik legfontosabb dolog az, ahogyan emberként egymással bánunk. Feldmár András gyakran mondja, hogy tulajdonképpen három dologban tudunk mi, emberek egymásnak segíteni:
Menedéket adok
Egy biztonságos helyet, ahol megpihenhetsz, kényszer, megszégyenítés, elvárások nélkül.
Bátorítalak
Amerre Te szeretnél menni, amerre a Te vágyad vezet – még ha a saját vágyad most nem is hallod a másokéi közt.
Együtt kibogozzuk a csomókat
Szavakat keresünk az élményeinkre – ki csinál mit és kivel, mi valóság, mi fantázia, mi emlék.
„Amikor találkozom valakivel, akkor vagy mindketten jobban leszünk a végére, vagy egyikünk sem.” Feldmár András
